Tóth Gabi
 
– Ragyog a szemed. Sikerült végre kipihenned magad?
– Annak örülök, hogy végre újra együtt a csapat, és megint közösen készülünk!
– Nem hiányzik a ház?
– Pont most emlegettük Palcsó Tomival, hogy mennyire féltem ott! Olyan rossz kisugárzása volt, de mégis hiányzik, mert egy helyen voltunk.
– Kandech Evelyne együtt lakik Schmidt Barbival. Ti terveztek hasonlót?
– Előfordulhat, ha ki kell valakit segíteni. De most egyedül szeretnék elköltözni egy albérletbe, a szüleimtől és a tesómtól jó messzire.
– Miért?
– Mert az utóbbi három hónapban megszoktam, hogy egyedül lakom. Az első héten még nagyon szétszórt voltam, nem pakoltam el magam után, otthon ezt megcsinálták helyettem. De meg kellett tanulnom, hogy saját magamnak kell rendet csinálni, mosogatni, takarítani.
– Meglepő, mert nemrég még pont arról beszéltél, hogy szeretnél több időt tölteni a családoddal…
– Az más. Hiányoznak, mert nincs rájuk elég időm. De függetlenségre is vágyom. Korán érő típus vagyok, már tízévesen az járt a fejemben, hogy mit fogok csinálni, ha tizenhat leszek. Arra gondoltam, hogy énekelni fogok. Eddig szerencsére tartom magam az álmaimhoz.
– A verseny után fáradtságra panaszkodtál. Hogy vagy lelkileg?
– Számomra mindig a tesóm a példa: ki volt égve a tavalyi verseny után, mert annyi öröm és boldogság érte, és annyi minden történt vele egyszerre, hogy nem tudta kezelni. De egy év után sikerült megszoknia az új életet.
– Nem érzed magad vesztesnek?
– Abszolút nem. Sőt, megkaptam az év legjobb női hangja címet, és nekem ennél több nem is kell tizenhét évesen.
– Hogyan töltődtél újra fel?
– Jógázom, relaxálok, és mindig töltök magamba energiát a virágokból, a növényekből és a napsugárból. Úgy vettem észre, hogy képes vagyok az energiámat átadni: meggyógyítottam az apukám kezét. Csak úgy rátettem az enyémet a csuklójára, és két hét múlva ugyanúgy tudta használni, mint előtte. Hiszek a buddhizmusban és a reinkarnációban: a lelkünk folyamatosan él, és addig vándorol, amíg meg nem oldottunk a feladatainkat. Lehet, hogy azért énekelek, mert ez ébreszt rá arra, hogy meg kell küzdenem a céljaimért.
– És hogyan dolgozod fel, amikor a magánéletedről kérdeznek?
– Mindig éppen csak annyit mondok el, amennyit szabad.
– Nem kerülhetem meg kérdést: most akkor jártok Ádámmal, vagy sem?
– Az egyik reggeli műsorban cikis volt a helyzet! Nagyon szeretem őt, de annál sokkal jobban, minthogy elrontsam a barátságunkat. Megbeszéltük, hogy ez számunkra sokkal többet ér.
– És vágysz egy komoly kapcsolatra?
– Szeretnék biztonságban lenni valaki mellett úgy, hogy együtt lakunk, együtt mossuk a fogunkat, és szeretjük egymást. És persze családot is szeretnék, de majd csak harmincéves korom után.